TÖRTÉNETEK A VALÓ ÉLETBŐL: A DROGHASZNÁLATRÓL
A legjobban úgy lehet átadni az igazságot a drogokról, ha azok mondják el, akik „átélték”. Azáltal, hogy elmondják a saját történetüket, és hogy mit tanultak belőle, másoknak nem kell elkövetniük ugyanazokat a hibákat.
Ossza meg ezeket az információkat a barátaival! A drogfelvilágosítás életeket ment.
„A célom nem az volt az életben, hogy éljek, hanem hogy pörögjek. Beleestem egy lefelé menő spirálba a felé a pont felé, ahonnan már nincs visszatérés. Az évek során kipróbáltam a kokaint, a marihuánát és az alkoholt, attól a tévhittől vezérelve, hogy így majd elmenekülhetek a problémáim elől. Ám ettől csak rosszabbra fordultak a dolgok. Megvolt mindenem, jó munkahely, pénz, szerető család – legbelül mégis üresnek éreztem magam. Mintha semmim se lett volna. Húsz év után még mindig azt mondtam magamnak, hogy ez lesz az utolsó alkalom, és aztán leállok. Soha nem sikerült. Még olyan pillanatok is voltak, amikor azt gondoltam, feladom az életem.” – John
„A fűvel kezdtem, aztán tablettákkal (ecstasyval) folytattam, összekavartam mindenféle drogokat, még túl is adagoltam, csak hogy az utazások tovább tartsanak, és mindezt két éven át. Minden nap hatalmas mennyiségeket szedtem ezekből a vegyszerekből két éven át, mígnem egy éjjel toxikus pszichózist kaptam. Imádkoztam és ordítottam, hogy múljon el az az érzés, hangokat hallottam a fejemben, remegtem; ezután hat hónapon át képtelen voltam kimozdulni otthonról. Nagyon visszahúzódóvá váltam és azt gondoltam, mindenki engem figyel. Nem tudtam nyilvános helyekre járni. Öregem! Még vezetni sem tudtam.
Aztán hajléktalan lettem, az utcán éltem és egy kartondobozban aludtam; koldultam, és azért küzdöttem, hogy a betevő falatom meglegyen.
Azt kérdeztem magamtól, hogy »Ez vajon a legalja?« – és azt hiszem, az volt. Míg azokat a hajléktalanokat néztem, úgy döntöttem, hogy elég volt. Igen, kívántam a drogokat, de rájöttem, hogy az életet még annál is jobban tudnám akarni.” – Ben
