A kokalevélből kivont kokaint eredetileg fájdalomcsillapításra fejlesztették ki. A leggyakrabban az orron át szippantják fel úgy, hogy a por az orrszöveteken keresztül szívódjon fel a véráramba. Ezenkívül szájon át is fogyasztható, vagy bedörzsölhető a fogínybe.

A gyorsabb felszívódás érdekében a szerrel élők intravénás injekcióként is használják, bár ez lényegesen megnöveli a túladagolás veszélyét. Füstként vagy gőzként történő belélegzése kisebb egészségügyi kockázattal gyorsítja fel a felszívódást, mint az injekció.

„Azt hiszed, hogy a kokó javítja az érzékeléseidet, engedi, hogy felülmúld önmagad, és képessé tesz a dolgok irányítására. Ez egy átkozott nagy ostobaság. Egy idő után nem fizeted többé a számláidat, nem mosakszol, feladod a barátaidat és a családodat. Védtelenné válsz, és egyedül maradsz.” – Nigel

Egy halálos fehér por

A kokain az egyik legveszélyesebb ismert drog. Bebizonyosodott, hogy ha egyszer valaki elkezdi szedni, akkor testileg és lelkileg majdnem lehetetlen megszabadulni a szorításából. Fizikailag ingerli azokat az agyban található kulcsfontosságú receptorokat (a testbeli változásokat érzékelő idegvégződéseket), amelyek aztán eufóriát váltanak ki, mellyel szemben a használók hamar toleranciát fejlesztenek ki – ezért csak a nagyobb dózisok és a gyakoribb használat érheti el ugyanazt a hatást.

Ma a kokain az egész világra kiterjedő, multimilliárdos üzleti vállalkozás. Fogyasztói felölelik az összes korosztályt, foglalkozást és vagyoni réteget, még nyolcéves iskolás gyerekeket is.

A kokainfogyasztás légzési elégtelenségből, agyvérzésből, agyi érelzáródásból vagy szívinfarktusból eredő halálhoz vezethet. A kokainfüggő anyák gyermekei maguk is drogfüggőként jönnek a világra. Sokan közülük születési rendellenességektől és számos egyéb problémától szenvednek.

A vele járó veszélyek ellenére a kokainhasználat tovább növekszik – valószínűleg azért, mert a használói már a függőség felé vezető sötét úton megtett első lépések után is nagyon nehéznek találják a szabadulást.