Míg a kokacserje leveleinek bódító szerként való használata 3000 évre nyúlik vissza, a crack kokaint, a kokain kristályos formáját csak az 1970-es években, a kokain térhódításának időszakában fejlesztették ki, és a használata az 1980-as évek közepén terjedt el.

Az amerikai Drogrendészeti Hivatal szerint az 1970-es évek végére már hatalmas mennyiségű kokainport szállítottak az Egyesült Államokba. Ez azt okozta, hogy a kábítószer ára akár 80%-kal is csökkent. Amikor a drogkereskedők azzal kerültek szembe, hogy illegális termékük ára csökken, a port átalakították „crackké”, a kokain szilárd alakjává, amelyet el is lehetett szívni.

A kokainnak ezt a formáját, amelyet kis darabokra vagy „rögökre” törtek, már kisebb adagokban, több embernek és nagyobb haszonnal tudták eladni. Olcsó volt, egyszerűen előállítható, könnyen használható, és az árusok számára nagyon jövedelmező.

A jelentések szerint a crack már 1980-ban megjelent Los Angelesben, San Diegóban, Houstonban és a Karib-tenger vidékén.

A szer használatában bekövetkezett legnagyobb növekedés a „crackjárvány” időszaka alatt történt, 1984 és 1990 között, amikor elterjedt Amerika városaiban. A crackjárvány drámai mértékben megnövelte a kokainfüggő amerikaiak számát. 1985-ben 4,2 millióról 5,8 millióra emelkedett azoknak a száma, akik rendszeres kokainhasználatról számoltak be.

1986 végére a crack 28 amerikai államban és Washingtonban is hozzáférhető volt. 1987-re a jelentések szerint a cracket 4 kivételével az Egyesült Államok minden államában be lehetett szerezni. Azóta e kábítószer használata továbbterjedt Észak- és Dél-Amerikába, illetve Európába, valamint a világ többi részébe.

Az európai crack kokain használók többsége három városban, Hamburgban, Londonban és Párizsban él. A jelentések szerint a crack kokain használata Franciaország három tengerentúli tartományában, Guadeloupe-on, Francia Guyanában és Martinique-en is jelentős probléma, továbbá Hollandia bizonyos közösségeiben is.