Az olyan anyagok gőzeinek belélegzése mint a tömjén, az olajok, a gyanták, a fűszerek és a parfümök – azért, hogy módosult tudatállapot jöjjön létre, illetve vallási szertartások részeként –, visszanyúlik az ókori Egyiptomig, Babilónáig (a mostani Irak), Indiáig és Kínáig.
A kutatások szerint a Delphoi1 jósda papnői a módosult tudatállapot előidézése céljából gőzöket lélegeztek be.
Az 1800-as évek elején a dinitrogén-oxid, az éter és a kloroform voltak azok az érzéstelenítők, amelyeket gyakran használtak bódítószerként.
A dinitrogén-oxidra, amelyet Sir Humphry Davy brit tudós népszerűsített, úgy tekintettek, mint az alkohol olcsó pótlékára. 1799-ben dinitrogén-oxid partikat szervezett, és a nevetőgáz nevet adta neki. Davy felfedezte a gáz érzéstelenítő hatásait, és javasolta a műtéteknél történő használatát, bár erre nem került sor még egy fél évszázadig.
Európában és Amerikában a 19. század során mindvégig folytatódott az érzéstelenítők élvezeti célokra való használata.
Az 1920-as években, az alkoholtilalom idején, az étert használták élvezeti szerként Amerikában.
Az 1940-es években népszerűvé vált az oldószerek – elsősorban a benzin – élvezeti célokra történő használata.
Az 1950-es években az USA-ban növekedett az inhalánsok használatának száma, és ekkoriban széles körben elterjedt a kamaszok körében.
Az 1960-as évekre már a kereskedelmi termékek széles skáláját használták szipózáshoz, többek között festék- és lakkhígítókat, körömlakklemosókat, cipőtisztítószereket, öngyújtófolyadékokat, szórófestékeket és más anyagokat.
Az utóbbi években a ragasztó- és a gázszipuzás széles körű problémává vált a hontalan utcagyerekek körében Ázsia déli részén, Mexikóban, Kelet-Európában, Kenyában és a világ más területein is. Az utcagyerekek arra használják ezeket az inhalánsokat, hogy tompítsák az éhséget, a hideget és a kétségbeesést.
A benzin és a szórófestékek szipuzása is gyakori Kanada, Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és néhány csendes-óceáni sziget távoli vidékein.
