A SZINTETIKUS MARIHUÁNA RÖVID TÖRTÉNETE

A „Herbál” néven ismert szintetikus marihuána Európában 2004-ben tűnt fel először, az Egyesült Államokban pedig 2008-ban. A szintetikus marihuána előállításához használt vegyi anyagokat évtizedekkel korábban hozták létre kísérleti céllal. Ezek többek között:

• A CP 47,497, amely a Pfizer gyógyszergyár névadója, Charles Pfizer után kapta a nevét, és amelyet az 1980-as években fejlesztettek ki tudományos kutatásokhoz.
• A HU-210, amely a Jeruzsálemi Héber Egyetem (Hebrew University) után kapta a nevét, ahol 1988-ban fejlesztették ki. Ez 100–800-szor erősebb, mint a természetes THC (a marihuána tudatbefolyásoló alkotóeleme).5
• A JWH-018 és a JWH sorozat más elemei, amelyek John W. Huffman professzor után kapták a nevüket. Ő állította elő ezeket a dél-karolinai Clemson Egyetemen, 1995-ben.

2010-ben az Egyesült Államok Gyógyszerügyi Hivatala szükséghelyzeti jogkörét vetette latba ezeknek a vegyi anyagoknak a szabályozására, 2012-ben pedig egy olyan törvényjavaslatot fogadtatott el, amely betiltja a herbálban talált anyagokat.

Az illegálisan működő vegyészek a betiltott anyagok helyettesítésére új kísérleti drogokat fejlesztettek ki: az UR-144-et és a XLR11-et, amelyek a marihuána hatásait utánozzák. 2013-ban az UR-144-et és az XLR11-et is betiltották, de ekkorra már a herbálhoz és a kristályhoz hasonló drogok új generációja bukkant fel. Nem az a lényeg, hogy ezek a szerek illegálisak-e, vagy sem. Tanulmányok bizonyítják, hogy mérgezőek és veszélyesek.

Ez idáig az ilyenfajta szintetikus drogoknak több mint száz különféle változatát alkották meg. Mivel a vegyi összetétele folyamatosan változik, a fogyasztók soha nem tudják, hogy a szer milyen hatással lesz a testükre.6