Az opiát-fájdalomcsillapítók rövid időre eufóriát (fokozottan jó közérzetet, felfokozott érzelmi állapotot) okoznak, ám függőséget is kialakítanak.

A fájdalomcsillapítók hosszú távú használata testi függőséghez vezethet. A test alkalmazkodik az anyag jelenlétéhez, és a szer hirtelen abbahagyását követően elvonási tünetek jelentkeznek. Vagy a test toleranciát alakít ki a droggal szemben, ami annyit jelent, hogy nagyobb adagokra lesz szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.

Mint minden drog, a fájdalomcsillapítók is csak elfedik azt a fájdalmat, amely miatt szedik őket. Semmit sem „gyógyítanak meg”. Az, aki állandóan megpróbálja eltompítani a fájdalmat, lehet, hogy egyre nagyobb és nagyobb adagokat szed be, míg azon nem kapja magát, hogy képtelen kibírni a napot a szer nélkül.

Az elvonási tünetek például a következők lehetnek: nyugtalanság, izom- és csontfájdalmak, álmatlanság, hasmenés, hányás, hidegrázás és a láb önkéntelen rángása.

Az opiátok egyik legnagyobb veszélye a légzési elégtelenség: a nagyobb adagok egészen addig a pontig lassíthatják a légzést, amíg az abba nem marad, és bekövetkezik a halál.

„Fájdalomcsillapító-függő vagyok. Néhány éve kezdtem először fájdalomcsillapítókat szedni, amikor az orvosom a gerincműtétem utáni fájdalmaim enyhítésére írta fel őket… Az utána következő néhány évben próbáltam leszokni, ezért már kétszer is jelentkeztem elvonókúrára.

Nemrég beszéltem meg az orvosommal a következő lépéseket.”

– részlet Rush Limbaugh rádióriporter nyilatkozatából, melyet 2003. október 10-én a Premiere rádión sugároztak.