Erjesztett gabonát, gyümölcslevet és mézet már évezredek óta használnak alkohol (etil-alkohol vagy etanol) előállítására.
Az erjesztett italok már az ókori egyiptomi civilizációban jelen voltak, és előkerültek bizonyítékok arra is, hogy az ókori Kínában már kb. i. e. 7000-ben létezett egyfajta alkoholtartalmú ital. Indiában i. e. 3000 és 2000 között fogyasztották a „szúra” nevű, rizsből lepárolt szeszes italt.
A babiloniaknál már i. e. 2700-ban volt istennője a bornak. Görögországban az egyik első alkoholtartalmú ital, amely népszerűvé vált, a mézből és vízből erjesztett méhsör volt. A görög irodalom tele van a túlzott ivás elleni figyelmeztetésekkel.
Számos amerikai indián civilizáció fejlesztett ki alkoholos italokat a Kolumbusz előtti időkben. Dél-Amerikában, az Andok térségében kukoricából, szőlőből vagy almából állítottak elő különböző erjesztett italokat, amelyek neve „csicsa” volt.
A 16. században az alkoholt orvosi célokra is széles körben használták. A 18. század elején a brit parlament elfogadott egy törvényt, amely szorgalmazta a gabonából készült szeszes italok előállítását. Az olcsó szeszes italok elárasztották a piacot, és a fogyasztás a 18. század közepére érte el csúcspontját. Angliában a ginfogyasztás elérte a kb. 70 millió litert, és az alkoholizmus elterjedtté vált.
A 19. század új irányzatokat hozott: a mértékletességi mozgalom a mérsékelt alkoholfogyasztást kezdte hirdetni, majd az alkohol teljes betiltását követelték.
1920-ban az USA elfogadott egy törvényt, amely betiltotta a szeszes italok gyártását, eladását, importálását és exportálását. Az illegális alkoholkereskedelem virágzásnak indult, ezért 1933-ban feloldották a szesztilalmat.
Ma a becslések szerint az USA-ban 15 millió alkoholista van, és a halálos autóbalesetek 40%-ában játszik szerepet az alkohol.
