A kokacserje az egyik legrégebbi, leghatásosabb és legveszélyesebb természetes eredetű stimuláns. Időszámításunk kezdete előtt 3000 évvel az Andokban az ősi inkák kokalevelet rágtak, hogy felgyorsítsák a szívverésüket és a légzésüket, és ezzel ellensúlyozzák a ritka hegyi levegő hatásait.
A perui őslakosok a kokaleveleket csak vallási ceremóniák alatt rágták. Ez megváltozott, amikor 1532-ben spanyol katonák léptek Peru földjére. A spanyol ezüstbányák indián kényszermunkásait folyamatosan kokalevelekkel látták el, mert az könnyebben kontrollálhatóvá és kizsákmányolhatóvá tette őket.
A kokaint először 1859-ben Albert Niemann német kémikus vonta ki kokalevelekből. Gyógyászati körökben az 1880-as években kezdték el népszerűsíteni.
Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus. Fotó: Freud Museum Photo Library
Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus maga is használta a drogot, és ő volt az első, aki széles körben népszerűsítette a kokaint mint a depressziót és a szexuális impotenciát gyógyító serkentőszert.
1884-ben publikált egy cikket „Über Coca” (A kokáról) címmel, amely az általa „mágikus” szernek nevezett kokain „előnyeit” népszerűsítette.
Freud azonban nem volt objektív megfigyelő. Maga is rendszeresen használt kokaint, felírta a barátnőjének és a legjobb barátjának is, illetve általános használatra ajánlotta.
Bár észrevette, hogy a kokain „testi és erkölcsi hanyatláshoz” vezet, Freud továbbra is javasolta közeli barátainak a kokain fogyasztását, akik közül az egyik végül paranoiás hallucinációktól szenvedett – elmondása szerint „fehér kígyók másztak a bőrén”.
Freud hitte, hogy „az emberek számára mérgező [kokain]dózis igen magas, és úgy tűnik, nincs halálos dózis”. Ezzel a hittel ellentétben, Freud egyik páciense belehalt az általa felírt magas dózisba.
1886-ban a drog népszerűsége újabb lendületet kapott, amikor John Pemberton kokaleveleket használt új üdítőitala, a Coca-Cola alkotórészeként. A fogyasztókra gyakorolt euforikus és energizáló hatása segített abban, hogy a századfordulóra a Coca-Cola népszerűsége az egekbe szökjön.
Az 1850-es évektől az 1900-as évek elejéig a kokain- és ópiumtartalmú elixíreket (varázs- vagy gyógyhatású oldatokat), tonikokat és borokat minden társadalmi réteg fogyasztotta. Hírességek népszerűsítették a kokaintonikok és -elixírek „csodálatos” hatását, beleértve Thomas Edison feltalálót és Sarah Bernhardt színésznőt. A drog népszerűvé vált a némafilmiparban is, és a Hollywoodból akkoriban kiáramló kokainpárti üzenetek milliókat befolyásoltak.
A társadalomban nőtt a kokainfogyasztás, és a drog veszélyei egyre nyilvánvalóbbá váltak. 1903-ban a közönség nyomása a Coca-Cola céget arra kényszerítette, hogy az üdítőitalból eltávolítsa a kokaint.
1905-re népszerűvé vált kokaint szippantani, majd öt éven belül a kórházak és az orvosi irodalom elkezdett a drog használatából származó orrszövet-károsodás eseteiről beszámolni.
1912-ben az USA kormánya 5000 kokainhoz köthető halálesetről számolt be egy év alatt, és 1922-re a drogot hivatalosan betiltották.
1970-ben a kokain mint az üzleti élet és a szórakoztatóipar divatos, új kábítószere bukkant fel. A kokain tökéletes társaságnak tűnt a felpörgetett élettempó mellé. „Energiát adott”, és segített az embereknek „talpon maradni”.
Néhány amerikai egyetemen 1970 és 1980 között megtízszereződött azon hallgatók aránya, akik kokainnal kísérleteztek.
Az 1970-es évek végén a kolumbiai drogkereskedők elkezdtek egy egész hálózatot létrehozni, hogy kokaint csempésszenek az USA-ba.
Hagyományosan a kokain a gazdagok kábítószere volt, a kokain szokásszerű használatával járó magas költségek miatt. Az 1980-as évek végére már nem a gazdagok kábítószereként gondoltak a kokainra. Addigra kivívta az Amerika legveszélyesebb és leginkább függőséget okozó kábítószere címet, és a szegénységgel, a bűnözéssel és a halállal kapcsolták össze.
Az 1990-es évek elején a kolumbiai drogkartellek évi 500–800 tonna kokaint állítottak elő és exportáltak, nemcsak az USA-ba, hanem Európába és Ázsiába is. A nagy kartelleket a bűnüldöző szervek az 1990-es évek közepén felszámolták, ám ezek helyére kisebb csoportok álltak – így ma Kolumbiában több mint 300 ismert kábítószercsempész szervezet működik.
2008-ra a kokain vált a világ második leggyakrabban árusított illegális drogjává.
